"Az a baj az emberekkel, hogy mihelyt megtöltenek egy teret, egyből csak az emberek látszanak, és a tér eltűnik. Nagy, puszta tájak megszűnnek többé nagynak és pusztának lenni, ha benépesülnek. Az ember jelenléte határozza meg, hová essék a tekintet. És az ember tekintete szinte  mindig a többi ember felé irányul. Ezért alakulhatott ki az a látszat, miszerint az ember minden más egyébnél fontosabb ezen a földön."

Andreas Doppler egy sikeres, okos ember, feleséggel és két gyerekkel. Ám elege van az emberekből, az egész társadalomból, és apja halála után egy hirtelen elhatározás (és egy a fejére mért ütés) hatására fogja a sátrát, és kiköltözik az erdőbe. Úgy dönt, többet nem lesz "okoskodó" ember, nem hajlandó a fogyasztói társadalom tagja lenni, nem fizet többé számlákat. Persze ez több okból sem olyan egyszerű. Egyrészt Dopplernek családja van, másrészt nem tud sovány tej nélkül élni. És különöző emberek is folyton rákakaszkodnak, nem hagyják, hogy egyedül maradjon.

A norvég Loe könyve szórakoztatóan megírt társadalomkritika. Ha valaha is elgondolkoztál már modern világunk visszásságain, akkor ezt érdemes elolvasnod!

Viszont a borítója, az valami iszonyú! Oké, szép dolog, hogy egy tejtermékekkel foglalkozó cég támogatja az irodalmat, de nem lehetne ezt ízlésesebben az olvasó tudomására hozni?

9/10

Scolar Kiadó, 2006                                                                                                                   176 oldal                                                                                                                                 1950 Ft.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.